Programok » 2011.11.11. 20.00 Henics Tamás fotókiállítás
Henics Tamás fotókiállítása
Henics Tamás "Apák és Fiúk, amióta világ a világ" c. könyvének teljes fotóanyaga -történetében először - kiállításra kerül.
A kiállítás 2011. december 2-ig megtekinthető.
A könyvről és a fotókról:
Apák és Fiúk - Amióta világ a világ…
(Hagyományozó optikum)
Ez a kötet egy lenyomat, szerény kordokumentum. A szerzők olyan apák és fiaik fotográfiáit készítették el és rendezték egymás mellé, akik sokat tettek és tesznek azért, hogy a régről ránk maradt hagyományaink tovább élhessenek, minél többünkhöz eljuthassanak és a korunk körülményei közt alkalmazhatók lehessenek.
A fotográfus több mint egy évtized táncházakban, koncerteken, fesztiválokon és videki utazások során végzett dokumentálása során közeli ismeretségbe, vagy éppen szoros barátságba került a képeken szereplőkkel. Ez nagyban hozzájárult a könyv megszületésének gondolatához.
Az elkészült portrék a kötetben kiegészülnek olyan idézetekkel is, melyek igazodnak az albumban szereplők hitvallásának lényegéhez és fontosságához.
Henics Tamás így vall a kötet létrejöttének körülményeiről:
“Hálás vagyok azért, hogy viszonylag idejében megadatott, hogy a népzene, a táncházi világ sodrába kerülhettem. Igyekeztem mindvégig megőrizni a gyerekkoromban gyökerező érdeklődésemet a falusi világ, a még fellelhető hagyományok és az ezek értékei szerint élő emberek iránt. Mindezt törekszem a lehető legteljesebben a fényképezésen keresztül dokumentálni. Korán kapcsolatba kerültem falusi és táncházi zenészekkel, hagyományőrző és táncegyüttesekben dolgozó táncosokkal, akik elkötelezettségét, megszállottságát mindig is csodáltam. Sokukkal közeli barátságba kerültünk. Hamar észrevettem, hogy, hogy az apák “hóna alatt” ott nyújtozkodik az új, tehetséges nemzedék. Sokszor láttam őket együtt muzsikálni vagy táncolni, és megérlelődött az elhatározás, hogy ezt valahogy megörökítsem. Ahogy gyűltek a képek, egyre izgalmasabbá vált együtt látnom a sok apát és fiút, mint egy hadsereget, amint az egyre fogyatkozó hagyományaink megvédésére indulnak harcba. Így született ez a kötet.“
Idézet a könyv előszavából: “
Az apáról fiúra történő tudásátoltás, szokások, hagyományok továbbadása, az iskolateremtés ősi rendet rejt, a világban való igazodás elsajátításának nagyszerű folyamatát.
Nem véletlen, hogy ebbe a képsorozatba zenész-táncos barátaimról készült fotográfiákat választottam. A beszélt anyanyelv mellett a zenei-táncos anyanyelvünk számos olyan kommunikációs elemet hordoz és közvetít, amiket szavainkkal nem tudunk kifejezni; úgy is mondhatjuk, szavakkal meg nem szólaltatható hangjai ezek egy olyan kifejezésformának, melyre mindnyájunknak szükségünk van, csak éppen ma már kevesen jutunk el olyan mezsgyékre, ahol ezek a hangok tisztán hallhatók.
Ugyanez vonatkozik kézműves hagyományainkra, mesterségeinkre. Nincs is szükség ilyenkor szavakra. Az együtt muzsikálás, a tánc, de bármilyen alkotás során is olyan támpontokat, útmutatásokat kapunk, melyeknek épp az a szépségük, hogy nem kívánnak magyarázatot: az együtt alkotás vagy működő vagy sem, hallatszik, látszik, érződik ami jó.”
Henics Tamást régi barátság fűzi alkotótársához, Klebercz Gáborhoz, aki megérezte, miféle küllem való ezekhez a képekhez. Egyet gondoltak a kezdetektől fogva, sok közös élmény köti össze őket a kötetben szereplőkkel, de mindennél fontosabb, hogy ugyanaz az út vezérelte őket az alkotás során: a hagyomány, a közös értékek megőrzésének fontossága, és hisznek abban, hogy ez így is marad, amíg világ a világ.
Új hozzászólás
|
