Fesztiválok » Fonó15 - Szubjektív: Kelemen László
Kelemen László: nem versenytársak vagyunk, hanem kiegészítők
Kelemen László kilenc éve a Hagyományok Háza főigazgatója, mégis a mai napig erős a kötődése a Fonóhoz. 1997 és 2001 között az ő vezetésével folyt nálunk a jelentőségében Bartók, Kodály és Lajtha gyűjtéseihez mérhető Utolsó Óra projekt. A több mint ezerkétszáz órai felvételből az Új Pátria sorozatban a Fonó eddig 18 CD-t jelentetett meg, a Hagyományok Házával karöltve pedig további 50 CD publikálása várható még ebben az évben. Interjú Kelemen Lászlóval.
Hogy álltok a kiadványokkal?
Reményeink szerint az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmusok által támogatott Jövőnk öröksége XX. ® XXI. projekt keretében az Új Pátria sorozatban összesen 50 CD jelenik meg idén, amelyek nemcsak a hanglemezboltokban lesznek kaphatók, de többek között eljutnak Európa nagyobb könyvtáraiba, hogy az érdeklődők bárhol megismerhessék a Kárpát-medencei hangszeres népzenét. Reményeink szerint ebből az alkalomból látványos, sok koncertből álló közös akciót tudunk szervezni a Fonóban. Az intézmény sorsát amúgy is mindig a szívemen viseltem, szakmai irányultságát nagyon fontosnak tartom a honi kulturális életben. Látszatra konkurencia vagyunk, de tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez a két intézmény nem versenytárs, hanem egymást kiegészítő. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy például koncertsorozatok vagy táncházak rendezésére a Fonó sokkal ideálisabb helyszín, mint a Hagyományok Háza.
1995-ben népzenészként, népzenekutatóként hogyan fogadtad a Fonó létrejöttének hírét?
Eleinte gyanakvással. Még a szemem előtt lebegett a Selyemgombolyító példája, amit a mozgalomra hivatkozva privatizáltak el. Féltem valaki megint le akarja „venni” a táncház-mozgalmat valamilyen formában. De ahogy megismertem őket, láttam, mi zajlik ott, rögtön tudtam, itt szó sincs ilyesmiről. Teljes erővel melléjük álltam, s ez a támogatás a részemről azóta is tart.
Az Utolsó óra ötletével elsőként a Fonót kerested meg?
Évekkel korábban született meg a fejemben az elképzelés, ahogy láttam, miként halnak meg a számomra kedves prímások, brácsások, énekesek és táncosok. Tudtam, magam már nem tudok kimenni mindegyikükhöz, hogy amolyan utolsó látleletet készítsek róluk. Ezért kitaláltam, a régi rádiós felvételek mintájára hozzuk ide az adatközlőket Budapestre és koncentráltan, korszerű körülmények között rögzítsük a tudásukat. A Zenetudományi Intézetben, ahol a legnagyobb ilyen jellegű gyűjtemény van, elnéző mosollyal fogadták a felvetést, de legalább adtak ajánlólevelet. Amikor a Néprajzi Múzeumban Pávai István gyűjtőtársamnak először felvetettem, szó szerint kinevetett. Hogy nincs az a pénz és energia, amiből ezt meg lehetne valósítani. Később elmeséltem az Utolsó Óra ötletét Mezei Péternek, a Fonó lemezboltosának, aki annyira fellelkesült, hogy továbbmesélte Lukács József tulajdonosnak. Összehozott minket, a megbeszélésünk végén Lujó pedig csak annyit mondott: bevállalja. A nyár folyamán kidolgoztunk mindent, végignéztük és kitaláltuk az összes technikai részletet, hisz előtte senki sem csinált olyant, hogy számítógépre rögzített népzenét, felépített ehhez egy gyűjtőstúdiót, a fellépőknek szállást és ellátást biztosított. 1997 ősszel pedig belevágtunk. S bár később pályázatokból sikerült pénzt szereznünk hozzá, Lukács József volt az, aki az egészet saját zsebből pár tízmillió forinttal elindította.
Úgy tudom, régóta dolgoztok egy egységes népzenei adatbázison. Az Utolsó Óra is ennek a része lesz?
Természetesen. Olyan standard adatbázist szeretnénk létrehozni, amelyben az összes hazai gyűjtést megjelenítjük, kereshetővé tesszük. Már megkötöttük az együttműködési szerződést a Zenetudományi Intézettel, a Néprajzi Múzeummal, a kolozsvári Folklór Intézettel, a Magyar Rádióval és a Fonóval, hogy kialakítsunk egy közös szolgáltatói felületet. Sokszor tapasztalom ugyanis, hogy számos adatbázis kezdemény létezik idehaza, de ezek nem kompatibilisek egymással. Márpedig a felhasználó kényelmes, ha egy felvételt keres, elvárja, hogy azt egyetlen helyen megtalálja.
Zenészként szintén sokszor megfordultál a házban, anno például itt tartottad a Bonchida, Háromszorcímű CD-d bemutatóját is.
A Hagyományok Háza vezetése mellett a zenélés eléggé háttérbe szorult, vendégként is egyre kevesebbszer jutok el a Fonóba, de a szakmai és munkakapcsolat folyamatos. S nem adtam fel a reményt, hogy a következő – a blues és magyar népzene közös pontjait kereső – lemezbemutatómat – is valamikor jövőre a Fonóban rendezem.
J. B. Sz.
Utolsó Óra lemezei ►
Utolsó Óra hivatalos oldala ►
Új hozzászólás
|
