Fesztiválok » Fonó15 - Szubjektív: Dresch Mihály
Dresch Mihály: A művészet olyan mint a természet, önmagáért van
Dresch Mihályt felesleges bemutatni, nincs még egy alkotó, aki így ötvözné az amerikai fekete jazz harmóniamenetét és improvizációs technikáját a magyar népdalkinccsel és lelkülettel, akinél e két egymástól távoli világ ennyire míves és természetes egységet alkotna. A kezdetek óta rendszeres fellépő a Fonóban, lemezeit sokáig itt adta ki. A tervek szerint a legközelebbi szintén itt jelenik meg. Interjú.
Korábbi önmagadhoz képest mostanság meglehetősen sokfelé játszol, néha olyan formációk vendége vagy, melyek zenei világa elég távol áll a tiedétől. Megjött a kedved a kalandozáshoz?
Inkább azt mondanám, nyitottabb lett. Rájöttem, ha hívnak máshová, miért ne menjek el játszani. Maximum kiderül, hogy az az út nem járható. Máskor viszont maradandó élményt hoznak számomra ezek a kirándulások, mint például idén Hamid Drake-kel, Lafayette Gilchristtal és Szandai Matyival közös projektünk, amely ugyan alkalmi formáció, mégis intenzív munka és egy lemezmegjelenés áll mögötte. De ha hívnak, tényleg szívesen megyek bárhová. Ahogy a kezdetek óta játszom például a Csík Zenekarral, mégha mostanság lazult is a kapcsolatunk. Csík Jani igazi jólelkű ember, mindent szívből csinál, csak abba vág bele, ami igazán jól esik neki. Ellentétben velem, aki kalandor vagyok.
De hát nálad egyenesebb, következetesebb utat kevesen járnak idehaza...
Ez nem érdem, ez így alakult. A nyolcvanas években többféle útra nyílt lehetőségem, játszottam Binder Károllyal, Kőszegi Imre együttesében hagyományos jazzt fújtam, majd találkoztam Szabados György zeneiségével. Mindegyiket kipróbáltam, aztán elmentem abba az irányba, amelyik a leginkább érdekelt. Ez az út azóta is tart, bár azért a zene, a zenéhez való viszonyom sokat változott. Régebben a nagyobb energiák megélése volt a cél, ma jobban szeretem az árnyaltabb, finomabb muzsikát.
Az évek során kifejlesztettél egy saját hangszert, benne gyakorlatilag ötvözted a fuvola mechanikáját a furulya természetesebb hangzásával. Nem lenne érdemes levédetni?
Gondolkodtam rajta, el is mentem a szabadalmi hivatalba, de annyira bonyolultnak, bürokratikusnak tűnt a rendszer, hogy inkább letettem róla. Azóta hallottam, más is kísérletezik ilyesmi hangszerrel, nyilván mást is izgat ez a fajta egyedi kombináció.
A Fonóban a kezdetek óta fellépsz, vélhetően azért is, mert szellemiségében ugyanaz a kettősség (autentikus népzene, kísérleti jazz) megvan, mint benned…
A Fonóban nagyon szeretek játszani, örülök, hogy az elmúlt évek nehézségeit és krízishelyzeteit sikerült túlélnie. Valóban a kezdetek óta hívnak, szerencsére. Az általad említett kettősség a kilencvenes évek óta létező kihívás, érezte ezt a Fonó is. A két világ összehozásával már korábban is sokan próbálkoztak, például Szabados György, a Vízöntő, a Kolinda vagy a Makám, míg a sok közös pont mellett ezek az előadók azért eléggé különböző világokat képviselnek. S persze, amellett hogy láttam mások példáját, nekem ez az egész abszolút belülről fakadt.
A népzenei alapú jazz és a világzene az utóbbi években eléggé népszerűvé vált világszerte. Hogy látod a mai színteret: jó ez a bőség nekünk vagy sem?
Egyfelől örülök ennek a felfutásnak, rengeteg remek és hozzáértő muzsikus bukkant mostanában fel, de közben úgy érzem, az önmegvalósítás helyett a közönség kiszolgálása került nagyon előtérbe. Amikor anno elindultam a pályán, azon a bizonyos láthatatlan úton, ez egyáltalán nem volt fontos. Mindent magam miatt csináltam. Ami persze nem jelenti azt, hogy a közönséget nem tiszteli az ember, csak nem az mozgat belül, hogy a produkció eladható legyen. A mostani erőteljes zenei kiteljesedésben komoly csapdahelyzet ez. Számomra a művészet még önmagáért van. Akár a természet. Ha valaki érzékeny rá, láthatja, hogy mennyire gyönyörű. Ha valaki nem, akkor simán keresztülhajt rajta a dzsipjével.
Az október 9-i fonós koncertnek lesz valami különlegessége?
Hát talán az, hogy végre tudok próbálni a zenekarommal. (nevet). Az utóbbi hetekben ezt meglehetősen nehéz feladat összehozni, annyifelé játszunk mindannyian. Pedig fontos a gyakorlás, az együttjáték folyamatos csiszolása. Már csak azért is, mert nemrég lemezkészítési lehetőséget kaptunk, épp a Fonótól.
J. B. Sz.
Ajánló:
Képek a koncertről a Galériában
Hamisítatlan magyar jazz (Dresch Mihály portré)
Fonó15 - Dresch Quartet, Koala Fusion, Babos Project Romani
Fonó15 - Szubjektív
Új hozzászólás
|
