Hírek » Elhunyt Szabados György
Szabados már egészen kiskorában tökéletesen visszaénekelte a hallott dallamot, rögtönző zongorajátéka, állandó komponáló kedve korán megmutatkozott. Orvos apja azt szerette volna, ha a családi hagyományt folytatva e szakmát választja, énekes-énektanár anyja zenésznek szánta, ezért elvégezte az orvosi egyetemet, de mellette magánúton zenei tanulmányokat folytatott.
![](http://www.fono.hu//data/editorimage/szabados_gyorgy(1).jpg)
Friss diplomásként nem kapott orvosi állást Budapesten, így egy ideig Kecskeméten lett szállodai zongorista. Katonai szolgálata után már a fővárosban dolgozhatott, nappal gyógyított, hétvégenként és éjszaka a zongorán gyakorolt és zenét szerzett. A dzsesszzenével a középiskolában ismerkedett meg, ebben a műfajban találta meg azt a nyelvet, amellyel improvizatív képességének formát adhatott.
Zenei világa kezdetben a free dzsesszhez állt közel, ő készítette az első ilyen stílusú zenei felvételt Magyarországon 1964-ben. Nyolc év múlva együttesével megnyerte a San Sebastian-i nemzetközi dzsesszfesztivál free kategóriájának nagydíját, azonban a műfajt akkor még kevéssé értő magyar közönség előtt botrányba fulladt előadása az Erkel Színházban. 1974-ben jelent meg első önálló lemeze, 1975-től közel egy évtizedig játszott a Kassák Klubban, ahol megalapította a Kortárs Zenei Műhelyt. Egyfajta zenei-filozófiai iskolát teremtett, ahonnan mások mellett a ma már szintén neves Dresch Mihály vagy Grencsó István is indult. 1983-ban megalakította a Magyar Királyi Udvari Zenekart (MaKUZ), ami zenei tevékenységének szimbóluma is, öt évvel később létrehozta a Szabad Zene Nyilvánossága (SZAZEN) klubot. Írt balettet Markó Iván, táncoperát Nagy József koreográfiájára, szertartászenét, Jelenés című művét a honfoglalás millecentenáriumára, az Elégia 56-ot az 1956-os magyar forradalom évfordulójára komponálta, szólózongora- és zongoradarabokat is jegyez. Legutóbbi lemezét tavaly adta ki Boldogasszony földje címmel. Rendszeresen publikál zenei írásokat, A zene kettős természetű fénye című könyvében - Váczi Tamással közösen - "zenei és mentalitástörténeti" gondolatait fogalmazta meg. Eredeti zenei világa az új zene sajátos útját követi, alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára, a zene mint természetes nyelv és az ember mint közvetítő összetartozására alapozza.
Felfogása szerint a rendezett zene, a kompozíció váz csak, ha nem ad teret a lélek szárnyalásának, a művészetet hídnak tekinti a világ és Isten között. Szabados Györgyöt 1983-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2001-ben Magyar Művészetért díjat kapott és a Magyar Jazz Szövetség neki ítélte a Szabó Gábor-életműdíjat. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki a hazai dzsessz megújításában végzett munkássága és nagysikerű művészi tevékenysége elismeréseként. 2011-ben Kossuth díjjal tüntették ki a műfajok sokaságát érintő, folyamatos alkotói, zeneszerzői munkásságáért
Új hozzászólás
|